Békamesék

„Az én szerepem az lesz,

Hogy díszbékaként igazoljam,

Milyen szép és befogadó a nem békák világa!”

A színdarab előzménye Leonor Teles: Egy batrachi ballada c. kísérleti rövidfilmjén alapul. A művésznő filmjében portugál üzletek bejáratánál lévő békaszobrokat tör össze, amivel felhívja a figyelmet arra, hogy miért kerültek a békák réges-régen a boltok bejáratához – a békák ugyanis távol tartják a romákat nem csak Lisszabonban, hanem Portugália egész területén. A diszkriminatív gyakorlat negatívumára hívja fel a figyelmet az akciójával.

A mi performanszunk a békákat állítja középpontba. Miért egy, a többség számára negatív és taszító állat figuárjával próbálják távoltartani a romákat a bolttulajdonosok? Kik lehetnek a békák, és miért válnak őrzőkké? 

Az emberek mindig féltek az idegen, távoli jövevényektől, akik veszélyt jelenthetnek az otthonaikra és tulajdonukra. Paradox módon a farkasok távoltartására éppen a farkasból háziasított kutyákkal próbálták megvédeni magukat. Az idegenek, betolakodók elrettentésére sokszor alkalmaztak az emberek kisebbségek tagjait – magyar janicsárokat, szíkh testőröket, zsidóból kikeresztelkedett inkivizítorokat, vagy akár a sonderkommandó tagjait – a mi történetünkben “roma békaembereket”.

A romák nagy arányban dolgoznak örző-védőként, boltok, diszkók előtt ácsorgó “őrbékákként”. A társadalom előszeretettel alkalmazza a kiszorítandó csoport tagjai közül kikerülő őröket – nem csak testi erejük miatt, hanem azért is, mert jobban el tudnak bánni a sajátjaikkal. Számos roma embernek az érvényesülés és a társadalmi elfogadás lehetséges útja, ha a többséget őrzőként védi a sajátjaival szemben.

A történetben egy békacsalád három generációjának történetét ismerjük meg, akik közül két generáció őrző-védőként, kidobóként tud munkához jutni, ezáltal gyakran saját közösségük tagjaival is szembe kerülnek, identitásukkal meghasonulnak. Hányszor hallottuk romák történeteit, akiket követ a biztonsági őr a boltban, akiket nem engednek be a diszkóba. De mi lehet azoknak a roma biztonsági őröknek a története, akiktől romaként várják el azt, hogy távoltartsák a boltoktól, kluboktól vagy éppen kulturális intézményektől a saját közösségük tagjait?

A történetben szereplő család tagjai generációról-generációra fejlődnek, míg legfiatalabb tagjuk őrbékából díszbékává válhat. Ő már nem őrző-védő, hanem művész, akinek jelenlétével és művészetével már azt próbálja bizonyítani a többségi társadalom, hogy mennyire elfogadó és sokszínű. Előadásunkban a díszcigány-művész-béka létezése a társadalom önigazolására szolgál. Ugyanakkor művészetével már meglágyítja a királylány szívét is, aki szerelmes lesz a békafiúba. A királylányok számára két fő szabály létezik. Tilos maguknál alacsonyabb rangúval, főként egy békával intim kapcsolatba kerülni. A másik fő szabály szerint meg kell őrizni tisztaságukat – így, ha valaki megcsókolja a királylányt, annak már feleségül is kell vennie. Nincs más megoldás a királylány és a békafiú egybekelésére, minthogy nagy nyilvánosság előtt csókolja meg a békát a királylány, és akkor már össze kell házasodniuk – senki nem állhatja útjukat. A béka megcsókolása által az nem veszíti el származását, identitását és testi valóját, ugyanakkor a nép szemében herceggé válik.

A békák megkülönböztetése megszűnik-e attól, hogy egy fiatal békából herceg lesz? Beszélhetünk-e happy endről? Attól, mert Obama elnök lett, végetért-e az amerikai feketék intézményes meghurcolása? Magyarországon a döntéshozói pozícióba került romák hoztak-e bármilyen rendszerszintű változást közösségük mindennapjaiba? A “befutott” roma kiemelése mennyiben szerencsés, vagy kontraproduktív a többség szemében? Ezzel a kérdéssel zárjuk az előadást, miközben a “fal” (Oláh Norbert installációja), amit békák generációi őriztek, még mindig áll. Lesz-e, aki lerombolja?

A Független Színház Magyarország „Békamesék” című előadása az OFF-Biennále Budapest keretében valósul meg, az OFF-Biennále és a European Roma Institute for Arts and Culture (ERIAC) együttműködésében létrejövő RomaMoMA projekt részeként, Oláh Norbert “A cigány művész szorongása” c. kiállításának finisszázsához (is) kapcsolódóan.