„Levegőt!” – kiáltott egykor a költő, és kiáltottak vele mindazok, akik fojtogatónak érezték a társadalmi-politikai légkört, amely korlátozza az egyéni szabadságjogokat, és elítélték a hatalmat, amely megfigyel, betilt és korlátoz, ahelyett, hogy a szélesebb társadalmi rétegek problémait orvosolná. „Levegőt!” – kiálthatjuk ma is, amikor a megfigyelés globális méreteket ölt, a társadalmi egyenlőtlenségek nagyobbak mint valaha, s mindezekhez új veszély társul: a klímakatasztrófa fenyegető árnyékában a friss levegő egyre kevesebb ember kiváltsága lett. Amikor József Attila „Levegőt!” című, 1935-ben írt versét választottuk az OFF-Biennále harmadik kiadásának kiindulópontjául, nem sejtettük, hogy címadásunk milyen új jelentésrétegekkel gazdagodik a 2020-as esztendő folyamán, ahogy azt sem, hogy a globális pandémia miatt egy évvel el kell halasztanunk a biennálét. Az azóta eltelt időben százezrek-milliók szenvedésének voltunk tanúi, akik levegőért kapkodva küzdenek az életükért. Mindeközben az „I can’t breathe! / Nem kapok levegőt!” felkiáltás – a brutális rendőri intézkedések közben elhunyt afro-amerikaiak: Eric Garner, Javier Ambler, Manuel Ellis, Elijah McClain és George Floyd utolsó szavai – a Black Lives Matter mozgalom egyik legfontosabb mottójává vált.
Úgy tűnik, a levegő – és vele együtt a lélegzés – metaforája 2021-ben legalább olyan erős felszólítást jelez, mint a vers születésének pillanatában, a harmincas évek közepén. Akkor a nagy gazdasági világválság okozta társadalmi katasztrófa átrendezte Európa politikai térképét, a fasizmus a kontinens jelentős részében uralkodó politikai irányzattá vált; az erősödő vagy éppen kiépülő totalitárius diktatúrák vagy parancsuralmi rendszerek, a törékeny nemzetközi szerződések új, minden korábbinál kiterjedtebb és rémesebb háború képét vetítették előre. Borúlátásra nekünk is van okunk: a 2008-as válság után a politikai klíma ismét idegengyűlölő, populista irányba változott nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos más országában. De nem csak a politikai klíma alakult át: az emberi tevékenység miatt maga a földi klíma is drámai változásokon megy keresztül. A vers 21. századi olvasatában a „Levegőt!” tehát egyszerre utal a közelgő klímakatasztrófára és az alapvető szabadságjogokra, amelyeket a populista rezsimek és a globális tőke egyaránt fenyegetnek. Arra a létszükségletű szubsztanciára, amely nem csak életben maradásunk záloga: a „friss levegő” a szabadság jelképe is, utalhat egy olyan helyre vagy helyzetre is, amelyben szabadon lehet lélegezni.
